Katonák és sorsok - A 24. honvéd gyalogezred története

A brassói magyar királyi 24. honvéd gyalogezred történetét bemutató szabadtéri kiállítás nyílt Sepsiszentgyörgy főterén. A tárlatot fiatal történészek és képzőművészek kezdeményezték. A háromnyelvű pannókon korabeli fotók segítségével azoknak a háromszéki és barcasági katonáknak állítanak emléket, akik a 24-es gyalogezredben szolgáltak, ugyanakkor megismerhetjük az első világháború történéseit is, a négyéves hadiút fontosabb állomásait.

A brassói magyar királyi 24. honvéd gyalogezred történetét bemutató szabadtéri kiállítás nyílt Sepsiszentgyörgy főterén. A tárlatot fiatal történészek és képzőművészek kezdeményezték. A háromnyelvű pannókon korabeli fotók segítségével azoknak a háromszéki és barcasági katonáknak állítanak emléket, akik a 24-es gyalogezredben szolgáltak, ugyanakkor megismerhetjük az első világháború történéseit is, a négyéves hadiút fontosabb állomásait.

„A mögöttünk hagyott évszázad igen keserű bizonyítékot szolgáltatott arra, hogy bármilyen csábító és ígéretes szavakba is burkolták száz évvel ezelőtt a gyulafehérvári ígéreteket az sok minden volt, de sem a románok, sem a magyarok számára nem hozta el sem a szabadságot, sem a jólétet. A mai Románia nem azért van bajban, mert a román emberek vagy a magyar emberek kudarcot vallottak, hanem azért, mert a hibát hibára halmozó bukaresti vezető politikusok vallottak kudarcot. Ennek az országnak olyan vezetőkre lenne szüksége, akik olyan nagyszerűek, mint azok, akik száz évvel ezelőtt a fronton harcoltak. Békeidőben egy ország akkor győztes, ha képes teljesíteni saját polgárainak akaratát. Tehát azt várjuk el a 100 éves Romániától, hogy teljesítse a román és magyar emberek akaratát” – fogalmazott a megnyitón Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, aki felidézte, két évvel ezelőtt hozták létre a Háromszéki Centenáriumi Társaságot, amelynek célja, hogy méltóképpen megemlékezhessünk a szász évvel ezelőtt történtekre, nem feledve az első világháborús hősöket.

Vargha Mihály, a Székely Nemzeti Múzeum igazgatója elmondta, kötelességüknek érezték támogatni a fiatal történészek és képzőművészek által kezdeményezett szabadtéri kiállítás létrehozását annál is inkább, hogy történelmünknek erről a mozzanatáról, különösen a 20. század első feléről, de a második világégésről is nagyon keveset tudunk, negyven évig nem is volt szabad kutatni, publikálni róla. „A háború nagy dráma volt. A székely szabadságharcosok azt hitték, hogy a hazáért haltak meg, de tulajdonképpen Európa újrafelosztásáért folyt a harc. (...) Ezeknek a csodálatos katonáknak, tiszteknek az áldozata semmit nem ér, hogy ha mi feladjuk az itteni állásainkat és azt a békés harcot, amit minden nap meg kell vívnunk” – emelte ki az intézményvezető.

„A brassói magyar királyi 24-es honvéd gyalogezred története jó példa arra, hogy centenárium évében méltóképpen emlékezhessünk meg nemzetiségtől függetlenül azokról a katonákról és az egyenruha mögötti emberekről, akik egy szebb jövő reményében áldozták fel életüket” – részletezte Nagy Zoltán történész, aki a megnyitón ismertette a gyalogezred történetét. Elmondta, 1886-ban alakult meg a magyar királyi brassói 24-es gyalogezred, amely állományát tekintve Erdély nemzetiségeinek leképezése is volt egyben, hiszen a hadkiegészítési körzete a korabeli Háromszék vármegyére és a Barcaságra épült. Az ezred nagyobb részét magyar állományú legénység tette ki, de jelentős számú volt a román és szász ajkúak létszáma is. A honvéd gyalogezredek vezénylési nyelve a magyar volt, azonban szolgálati nyelvként a nemzetiségek nyelvét is használhatták, így a 24. honvéd gyalogezred esetében a német és a román nyelv is hivatalossá vált, valamint a tisztikar számára előírás volt, hogy igyekezzenek elsajátítani a nemzetiségek nyelvét is.

A kiállítás megtekintésekor sokaknak eszébe jutnak az elődök, hiszen ritka az a székely család, ahol ne őrizgetnének egy-egy régi katonafényképet vagy a frontról hazaküldött, meggyötört levelet. Nagy Gábor például személyes elbeszélésekből, elsőkézből ismerhette meg a történeteket: „Köpeci nagyapámról, Nagy Emmanuelről azt mondták, hogy nem fogta a golyó. Fehér ingesen harcolt a lövészárkokban közvitézként. Ugyanabban a lövészárokban harcolt a szárazajtai nagyapám, Nagy Gábor is, ők, mint frontharcosok, barátok kerültek haza a háborúból. Piavénál és Doberdónál is harcoltak mindketten” – mesélte.

„A m. kir. 24. honvéd gyalogezred története sajátos emlék ma Romániában. A családok fiókjaiban fekvő levelek, visszaemlékezések, naplók, fényképek és a még évtizedekig élő háborús veteránok történeteiben öltött testet. Másképp működött az emlékezet az 1920 óta kisebbségi létben élő háromszéki székely családok esetében, másképp a szászok családjaiban, és másképp a román családokban, akik 1920 után saját nemzetállamuk megteremtésében vehettek részt és nem háborús vereségként élték meg a világháború végét (...) Saját szempontjából minden hadviselő fél katonájának igazságos volt a maga háborúja, hiszen másképp nem harcolt volna, amúgy békés európai polgárként. Az utókor, ha nem tárja fel a háború kialakulásának okait és nem értelmezi a háborús jelenséget, akkor csupán a számára szimpatikus, volt hadviselő fél mítoszait erősíti meg. Ezáltal importálhatja a jelenbe a korabeli hadviselő felek egymás elleni gyűlöletét, ami aktuális konfliktusok táptalaja lehet” – olvashatjuk a tárlat egyik pannóján.

A szabadtéri kiállítást december 5-ig lehet megtekinteni Sepsiszentgyörgyön, a pannókon a fotók mellett magyar, román és angol nyelven mesélik el a gyalogezred négyéves hadiútját, ugyanakkor a QR kódokon keresztül további fotókat és érdekes információkat lehet online elérni. A kiállítás kurátora Nagy József, gyergyóremetei hadtörténész volt, a tárlat anyagát összeállította Eugen Mirel, Éltes Barna, Hegyeli Attila, Magyarosi Sándor, Musát Arnold, Nagy Zoltán és Tóth-Bartos András.