Végtisztesség Kassay Lajos őrnagynak

Szülőfalujában helyezték végső nyugalomra Kassay Lajos magyar királyi határőr őrnagyot, október 6-án. A 89 év után Debrecenből hazaszállított szabadságharcosnak a zalánpataki temetőben állítottak emléket. 

Október 6-án, amikor megrázó történelmi eseményre emlékezik a magyar nemzet, hiszen 1849-ben, Aradon ezen a napon végezték ki a szabadságharc 13 honvédtisztjét, Pesten pedig ugyanekkor hajtották végre a gróf Batthyány Lajos egykori miniszterelnökre kiszabott halálos ítéletet, Háromszék közössége Zalánpatakon rótta le végtisztességét, egy olyan atyafi előtt, aki félelmet nem ismerve küzdött a szabadságért, hazájáért élete árán is.  

„Dicső nap a mai Zalánpatak életében, hiszen nagy szülöttje, a hős katona, Kassay Lajos őrnagy hazatért, hazahoztuk. Kevés szabadságharcosnak adatik ez meg, hogy itthon, szülőföldjén kapjon végső nyughelyet, sok esetben ismeretlen tömegsírokban, névtelen fejfák alatt, idegen földön nyugszanak. Mi azokat a hősöket tiszteljük, akik mindenkor kiálltak a magyar nép szabadságáért, akik mindezért képesek voltak szembeszállni a mindenkori ellenséggel, akik életük árán sem tagadták meg szülőföldjüket. Mi az ők sorsukból tanultuk meg, hogy küzdeni kell minden áron, azért hogy otthonunk, és jövőnk legyen. Háromszék vármegye nevében köszönöm mindazt, amit Kassay Lajos és társai a nemzetért tettek” – fogalmazott Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke a megemlékező szentmisét követő tiszteletadáson.

A Zalánpatak szellemi és tárgyi emlékeit kutató Préda Barna hat éven át dolgozott az őrnagy hazahozatalán. „Számomra ez az ügy a kegyeletről, a méltó tiszteletadásról szól, ami úgy gondolom, kötelességünk, mint kései utódoknak” – fogalmazott. Az exhumálás kapcsán kiemelte, a díszegyenruhába eltemetett Kassay Lajos szíve felett bőrkötéses imakönyvet találtak. Az őrnagy élete példa arra, hogy a honszeretet, Isten és a vallás szépen megférnek egymás mellett. Legyen ez példa az utókor számára.

Szotyori Angéla, Málnás község polgármestere méltatva a szabadságharcosok cselekedeteit, kihangsúlyozta: „minden hős egy aprócska láng, mely utat mutat a jövő számára, a rájuk való emlékezés pedig gazdagítja a közösségeinket. Hőseink áldozatából, emberi magasságából merítsünk erőt, szolgáljanak példaként, hogy megmaradjon hitünk és életerőnk a megújuláshoz.” Kassay oldalági leszármazottja, Bedő Zoltán mondott köszönetet a család nevében mindazoknak, akik hozzájárultak a nagy előd hazahozatalához.

A templomkertben a jelenlevők megtekinthették Kassay Lajos életét és emlékezetét bemutató képösszeállítást, a szertartást követően pedig a kultúrotthonban István Ildikó és barátai katonadalokat adtak elő a szabadságharc hőseinek tiszteletére.

***

Kassay Lajos (eredeti családi nevén Kasléder) 1888. szeptember 19-én született Zalánpatakon, földbirtokos családban. Az elemi iskolát Zalánpatakon, a gimnáziumot pedig a székelyudvarhelyi római katolikus főgimnáziumban végezte, majd ezt követen a nagyváradi hadapródiskolában tanult. Nevét 1914-ben nevét Kassayra magyarosította. 1914. november 29-től az orosz fronton harcolt. 1915. április 15-én megsebesült, 42 hónapra orosz hadifogságba került. 1915. június 25-én az ellenséggel szemben tanúsított vitézi magatartása elismeréseként megkapta a hadidíszítményes III. oszt. katonai érdemkeresztet. 1918 őszén ismét a harctéren küzdött, majd a Székely Hadosztályban harcolt Erdélyért. 1919. április 23-án a románok több mint egy évre internálták. Szabadulása utána továbbra is a hadsereget szolgálta, és 1920. június 1-jén, mint 24-es hivatásos százados, önként jelentkezett a nemzeti hadseregbe. 1928. november 1-jén őrnaggyá léptették elő. 1933. január 21-én, a harctéren szerzett betegségének következtében 44 évesen visszaadta lelkét a Teremtőjének. Testét a debreceni közös temetőben helyezték nyugalomra.