„Nagy érték ez a díj, mert itt élek Háromszéken”, Jánó Mihály művészettörténész kapta a Háromszék kultúrájáért díjat

Több évtizedes értékfeltáró, műemlékmentő, szakírói és művelődésszervezői tevékenysége elismeréseként Jánó Mihály sepsiszentgyörgyi művészettörténész, muzeológus kapta idén a Háromszék kultúrájáért díjat, melyet hagyományosan a magyar kultúra napja alkalmából szervezett ünnepségen adnak át. Kovászna Megye Tanácsa és Kovászna Megyei Művelődési Központ 2013-ban alapította az évente odaítélt  elismerést, amellyel olyan háromszéki személyiségeket köszöntenek, akik több évtizeden keresztül meghatározták a térség kulturális életét, akik szakmaiságukkal, hivatástudatukkal, kitartó munkájukkal egész közösségünket szolgálták.

Együtt gondolkodó közösség

A Székely Nemzeti Múzeumban hétfőn megtartott ünnepségen „együtt gondolkodó közösségként" köszöntötte az egybegyűlteket Tamás Sándor, Kovászna Megye Tanácsának elnöke, Székelyföld kisugárzó kulturális erőterét méltatva. „Együtt gondolkodó közösséget alkotunk, olyan közösséget, amelynek fontos Háromszék, fontos Székelyföld, fontos az erdélyi és a magyar kultúra. Az önök szellemi kisugárzása, alkotó munkássága határozza meg és cselekvő módon formálja Székelyföld kulturális erőterét. Sokszor mondjuk, hogy művészeink, tudósaink, közösségszervezőink, sportolóink. vállalkozóink lámpásemberek, akik rendületlenül mutatják az utat, jelzik a jó irányt, hogy ne a sokkal hangosabb percembereknek adjunk hitelt, ne a mindent ellepő egyenkultúra uralkodjon el körülöttünk. Ettől vagyunk mások mi, székelyföldi magyarok” – hangsúlyozta ünnepi beszédében. Rámutatott, hogy zűrzavaros időkben szomjazzuk a küzdelmünkben való megerősítést, kell a tanítás, szükséges az útmutatás. „Ezt a szerepet töltötték be hajdanán a Szent László freskók vagy éppen Barabás Miklós gyönyörű festményei. Ezek a képek is, még napjainkban is segítenek abban, hogy itt, a Kárpát-kanyarban őrizzük a magyar nyelv és egyben az Európai kultúrkör határait. (...) Nyilván nem véletlenül hoztam szóba Szent Lászlót, Erdély védőszentjét és Barabás Miklóst, a nemzet festőjét, hiszen mindketten régi jó barátai a mai díjazottunknak. Jánó Mihály művészettörténész jó reklámot csinált mindkettőnek. És hála Istennek egyre többet tud erről a nagyközönség is, és ez elsősorban – ahogy sokan ismerik itt, a teremben is – Vaskónak köszönhető” – méltatta az díjazottat a tanácselnök, sok-sok alkotóerőt és egészséget kívánva neki.

Több évtizedes értékfeltáró, műemlékmentő munka

Hogyha kultúrában járatos romániai magyar embernek feltennék a kérdést, hogy hirtelen mondjon egy ismert, ma is élő székelyföldi művészettörténészt, igen nagy valószínűséggel Jánó Mihály nevét válaszolná, vezette fel laudációját dr. Weisz Attila művészettörténész, a kolozsvári Képzőművészeti és Formatervezői Egyetem oktatója. „Jánó Mihályt elsősorban művészettörténész kutatóként ismerhettük meg, fő kutatási területe Erdély és Székelyföld középkori és újabb kori, meg kortárs művészete. Kutatóként azonban gyakran találkozni az intézményi háttér fejletlenségével, a kutatási projektek hiányával, így nagyon sokszor a tudományszervezés az a szükséges megalapozó tevékenység, melyre a kutatások épülhetnek. A művészettörténet az örökségvédelem és műemlékvédelem lelke, ami szintén sok feladatot ró a szakemberre. Jánó Mihály pályája során mindhármat bőven megtapasztalta: dolgozott és dolgozik a kutatás és tudománynépszerűsítés területén, de ugyanúgy tudományszervező és műemlékvédelmi munkából is bőven kijutott neki” – fogalmazott az egyetemi oktató.

Jánó Mihály  művészettörténész, muzeológus több évtizedes értékfeltáró, műemlékmentő, szakírói és művelődésszervezői tevékenysége elismeréseként kapta meg a Háromszék kultúrájáért díjat. Az ünnepséget követően elmondta, azért képvisel igazán nagy értéket számára a Háromszék kultúrájáért díj, mert itt él Háromszéken. „Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor azt tapasztalja az ember, hogy a környezete ráfigyel, elismeri. Jó volna minél inkább rászolgálni erre a díjra, persze azzal, hogy továbbdolgozom. Olyan csodálatos művészet és kultúra van itt Háromszéken, Székelyföldön, ami semmivel sem kevesebb, mint  más európai területnek a művészete, és ezt igyekszem minél jobban tudatosítani környezetemben és nemcsak” – osztotta meg gondolatait.

Jánó Mihály 1945-ben született a németországi Eichstättben, Kézdivásárhelyen nőtt fel. 1973-ban kezdte el muzeológusi pályáját a frissen megalapított kézdivásárhelyi Céhtörténeti Múzeumban, ahol 1983-ig dolgozott leginkább a művészeti kiállításokra koncentrálva, és eközben szerzett diplomát a BBTE Történelem-Filozófia Karán. A Céhtörténeti Múzeumból a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum alá tartozó képtár vezetőjévé lépett elő, amely minőségében 1990-ig dolgozott. Kiállítás-kurátori munkája mellett ebben az időszakban kezdett el publikálni művészettörténeti, műkritikai, művelődéstörténeti cikkeket. 1990-től 2001-ig a Kovászna Megye Művelődési Felügyelőségén dolgozott főtanácsosként, s hivatalában leginkább műemlékvédelmi és gyűjteményszervezési problémákkal foglalkozott, de nem szűnt meg a munkakapcsolata a Székely Nemzeti Múzeummal sem. Műemlékes munkásságának nagy része erre az időszakra tehető. 2001-től 2009-es nyugdíjazásáig újra a képtár keretén belül tevékenykedett, s műemlékes, muzeológusi, művészettörténeti pályáját töretlenül folytatta. Nyugdíjazása után már a lokális kutatások mellett egyre több, nagyobb lélegzetű, monografikus feldolgozásra és ikonográfiai meg levéltári búvárlatra is jutott ideje.

Bánffy Miklós és Kós Károly világa

A Kovászna Megye Tanácsa, a Kovászna Megyei Művelődési Központ, a Székely Nemzeti Múzeum és a Liszt Intézet Sepsiszentgyörgy által szervezett ünnepi műsor közönségét házigazdaként köszöntötte Vargha Mihály múzeumigazgató. Lukács Bence, Magyarország Csíkszeredai Főkonzulátusának vezető konzulja osztotta meg ünnepi gondolatait és Kovács Sára kalotaszegi népdalt énekelt. A díjazást követően Kós Katalin, társkurátor, a kolozsvári Györkös Mányi Albert Emlékház vezetője, Szebeni Zsuzsanna, a Liszt Intézet vezetője, a kiállítás kurátora mutatta be a Bánffy Miklós és Kós Károly világa című tárlatot és a hozzá tartozó katalógust.